"...a sorsa szenvedéssel sújtja az embert, akkor ebben a szenvedésben is feladatot kell látnia (...). Az embernek a szenvedéssel szemben is át kell küzdenie magát annak tudatáig, hogy ezzel a szenvedésteli sorssal is úgyszólván egyszeri és egyedülálló lesz az egész világmindenségben. Ezt a sorsot senki nem veheti le a válláról, nem szenvedheti el helyette. Abban azonban, ahogyan ezt a szenvedést elviseli, benne rejlik egy kimagasló teljesítmény egyszeri lehetősége is." Viktor E. Frankl
Már régóta próbálkozik az ember azzal, hogy életének bizonyos jelentőséget adjon, és hogy ennek a jelentőségnek egzisztenciális tartalmat tulajdonítson. Az egzisztenciaszükséglet frusztrációja a mai idők jellemző szimptómája lett, az értelmetlenség- és ürességérzéstől való szenvedés (egzisztenciális vákuum) a nyugati fogyasztói társadalomnak már mintegy negyedrészét érinti. A mai időknek erre a betegségére fejlesztette ki V. Frankl a harmincas évek végén a logoterápiát.
A logoterápia (logos = értelem) ott kerül bevetésre, ahol az embernek a lét értelméért való küzdelmében segítségre van szüksége. A bevetés hatósugara attól függ, hogy mivel kell megküzdeni:
A logoterápia azon a felismerésen alapul, hogy az emberi élet minden körülmények között magában foglalja annak a lehetőségét, hogy értelmet valósítson meg